Elkezdődött a 2010-11-es szezon!
Szeptember 1. szerda M:R 3:0 Meglepő eredmény a szezon első meccsén. Bölcs vezetőnk szerint ennyi belefér, hiszen ha már az első meccsen is vereséget szenvednek, talán soha többet nem látunk M karatést. Persze az M CSK nem volt jelen. Talán ezért is - az óriási túlerő mellett - e váratlan eredmény.
A meztelenek nyomásának engedve elindítottam ezt a kis blogot.
Vitaindítónak a legutóbbi két bejegyzés:
Ruhások:
N. Kati tollából
Kedves sporttársaim,
a mai nehéz és recesszióval terhes világban kötelességemnek érzem, hogy
felhivjam figyelmeteket egy vidám, optimista és intenziv fejlődést mutató
kis csapatra. Egy kis szigetre a bajok tengerében, melyet ha megfigyelünk,
együtt örülve velük, kis időre feledhetjük napi gondjainkat.
Ez a kis csapat - a meztelenek lelkes kis csapata.
Oly töretlen lelkesedéssel játszódnak, mint kicsiny gyermekek, akik ugyan
nem értenek semmihez, igy természetesen a futballhoz sem, de ez nem zavarja
őket a játék örömében. Öröm nézni, milyen boldogok, mikor egy-egy alkalommal
a labda véletlenül a lábukhoz ér. A kis Zolika, ahogy önfeledten utánozza a
felnőtteket, amikor ha kell, ha nem azt kiabálja: góóól, góóól. Hiszen a
kis értelmével azt sem tudja felfogni, mit is jelent ez a szó. De hát igy
tanul a gyermek is, utánozza a felnőtteket, jelen esetben - a ruhásokat - és
ez az a pillanat kedves sporttársaim, ami irásra késztetett, mert bizony, a
multkor is - ha hiszitek, ha nem - bizony rugtak egy gólt. Hát mondja
valaki, hogy nem ügyesek. Nem állitom, hogy nem véletlen volt, de ne
akadékoskodjunk, kedves sporttársak. Előbb-utóbb - talán még az idén - lőnek
majd még egyet, még egyet, .... ne is szaladjunk ilyen messzire. Örül a
szivem, ha látom őket.
Nehéz a szememet levenni róluk, minden második percben persze erre
kényszerülök, amikor a ruhások csapata egy-egy briliánsan kivitelezett,
fantasztikus csapatjátékkal bevitt gyönyörű góllal elveszi a figyelmemet, de
máris ujra rájuk figyelek, amint a kis Zolika édesen üvölti, hogy calás,
calás, kéz, kéz, édes, komolyan mondom....
Nála talán csak a professzor ur - hát hogyan is fogalmazzak - él jobban egy
álomvilágban, melyben kék az ég és zöld a fű, mindig süt a nap, és a
meztelenek nyernek, nyernek.... Aztán felébred, és Ágoston, Ágoston
csatakiáltással szaladgál fel s alá mint egy megkergült kis indián. Aranyos.
Hát barátaim, csak ezt a pár gondolatot véltem megosztani veletek,
gondoljatok rájuk ha fu a szél, és esik az eső, és mindjárt derüsebb
pillanatokat élhettek át.
A meztelen CSK-tól
Nagyra becsült Sporttársaim és Ruhások!
Úgy tűnik, egy óvatlan pillanatban mégis a nyilvánosság elé léphetünk kiáltó igazunkkal, és nem a göbbels-i propaganda határozza meg a közvélekedést a Budenz tornatermében lejátszódó eseményekről. Molinari Sen-sei nem figyelt oda, és kivitte a témát a Kowax-honlap magányában megfogalmazott valótlanságoktól.
Köszönet érte, gáláns gesztus volt, bár N. Kati írásocskája alapvetően jelzi a ruhások agymosottságának szintjét, ami a fogalomzavarok fényében máris egyértelmű.
„Túlerő” = amikor a ruhások csak 3x annyian vannak a pályán, mint mi.
„Technika” = csont nélkül, ziccerben lerúgják a meztelenek csatárait.
„Csapatjáték” = a ruhások csalásait szóvivőjük (Szigeti Csaló Zoltán) azonnal megmagyarázza, lassított felvétellel illusztrálva bizonyítja, Domján kerek szemekkel állítja, hogy a Nap nyugaton kél.
„Gól” = amit rendszeresen lecsalnak tőlünk, és hozzáadják a maguk eredménylistájához.
„Utolsó perc” = relatív fogalom, néha fél óráig is eltart (közben 3-4 otoshibaraku), míg végül a ruhások által becsalt gólszerűség dönti el a meccs lefújását.
„Hands” = a mezteleneknél nagylábujjtól fölfelé valamennyi testrész, legalábbis az ítélkezési gyakorlat szerint.
Mindezzel nem azt állítom, néha nincsenek megingásaink, viszont mindez csak annak köszönhető, hogy bizonyos látványos, boszorkányos technikai megoldás érdekében nem fordítunk elegendő figyelmet a száraz, numerikus végkifejletre.
Hosszan folytathatnám, de dolgozom, így visszatérek a békés, álmosítóan nyugalmas, eseményektől, izgalmaktól mentes, állami szektorban végzett munkámhoz.
Ruhások, vasárnap menjetek el gyónni, de reggeltől, mert különben estig nem végeztek.
Búcsúzik
Dudus, a csodacsatár
Nos aki hozzá szeretne szólni rajta!
